"Nézni - egy dolog. Látni, amit nézünk - egy másik dolog. Megérteni, amit látunk - egy harmadik dolog. Tanulni abból, amit megértettünk - ez már egy negyedik dolog. De cselekedni, arra támaszkodva, amit tanultunk - ez az, ami valóban számít."
M. Dale. Baughman
Furcsa és szomorú paradoxon, hogy noha az ember a leghatékonyabb "tanulógép" az élővilágban, a felnőttkor eléresekor felhagyunk a tanulási folyamattal. Ami marad helyette: az addig tanultakkal próbálunk gazdálkodni.
Ez persze nem lenne rossz önmagában, főleg ha a tanultak valóban hasznosítható ismeretek lennének.
Sajnálatos ugyanakkor, ha - mint egy egyszerű számítógép, amelynek az elkészítésekor beégették a memóriájába a programokat - huzalozott módon működünk: úgy reagálunk az esetleg teljesen különböző környezetben és összefüggésben fellépő hasonló szituációkra, mintha egy kapcsolót billentenének be rajtunk, hogy végrahajtsuk a (talán részben mások által megírt) programot. Nem csoda, ha ezek a reakcióink nem az adott szituációra adott legjobban illeszkedő válaszok, hanem csak a kamrából előhívott, korábban "elspájzolt" rögzülések. 
A tréning lehet az egyik olyan módszer ennek az állapotnak a jobbítására. A tréninget persze ekkor olyan értelemben kell érteni, ahogy a sportolók értik az ő tréningjeinket, edzéseiket. "Változtasd meg élted!": szólít fel bennünket Rilke versében, és valóban, elgondolkodhatunk, mennyit ér az a tréning, amelyet követően ugyanúgy cselekszünk, gondolkodunk és hiszünk, mint előtte.
Az igazi változáshoz ugyanakor nem elég racionális énünkkel megérteni egy jobb, valódibb cselekvés lehetőségét.
"A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: -az érzelem!"
(Váci Mihály: Még nem elég)
Meg kell érezni, hogy mit jelent másnak lenni, másként viselkedni, érezni, hinni, gondolkodni.
A tréningen úgy lehetünk mások, mint a színész a próbán: büntetlenül gyakorolhatunk magunkon, hogy amikor majd az előadáson fel kell lépnünk (sportolóként azt mondanánk, a veresenyen), már úgy játszhassunk, hogy közben nem szükséges a kottát figyelnünk.
Kontaktus tréningünkön az emberek közötti kapcsolaton van a hangsúly: a résztvevők megérzik - a kontaktuson, a finom fizikai kapcsolatokon keresztül - azt, hogy milyen hatással vannak a másik félre: talán nem kell hangsúlyozni, milyen jelentősége van ennek egy vezető és egy vezetett viszonyában.
Önműködő szervezet kialakítása tréningünkön pedig azt lehet megérteni és megérezni, hogy hogyan tudnak egy szervezeten belüli részlegek, csoportok együttműködni egymással, akkor, ha világossá teszik az egymáshoz fűződő kapcsolataikban az egymással szembeni elvárásaikat.
Szerelde tréningünkön a csapattagok közötti kooperációt a résztvevők mind érzelmi, mind racionális, mind testi szinten megélik, így a hatás tartósabb marad.