"Ami mérhető mérd meg, ami nem mérhető, tedd mérhetővé!" Galileo Galilei mondta ezt néhány száz évvel ezelőtt. Hozzátehetjük: amit nem tudunk mérni, azt nem is ismerjük teljes mélységében. Nem kell természetesen mindennek mérhetőnek lennie. Nem mérhető a szerelem, a szeretet, és még számosak ezeken kívül. De ezeket nem is érezzük problémának. Vannak ugyanakkor olyan fogalmaink, amelyeket a hétköznapok során rendszeresen használunk anélkül, hogy pontosan meg tudnánk határozni miről is van szó.
Mit értünk nyitottság alatt, és hogyan tudnánk valakiről megállapítani objektíven, mennyire nyitott? Tudjuk-e mérni az elkötelezettséget, az állhatatosságot, az őszinteséget? Tudjuk-e valakiről mennyire őszinte a szándéka? Mit értünk egy ember kiegyensúlyozottsága alatt?
Közhely, hogy mennyire fontos a szervezetek életében a kommunikáció, de tudjuk-e mérni ennek minőségét? Mit értünk egyáltalán a kommunikáció minősége (a megfelelő kommunikáció) alatt? És ha meg is tudjuk fogalmazni, meg tudjuk-e állapítani, hogy így kommunikálunk-e?
És ha ha meg is tudjuk állapítani (hogy hol vagyunk az ideálishoz képest), tudunk-e rajta változtatni? És ha tudunk, őszinte lesz-e ez a változás? Vagy csak mások által kitalált sémákat tanulunk be, és próbálunk alkalmazni?