Ha azt halljuk: szervezeti kultúra, sokunk számára ismerősen cseng a fogalom. Azt gondoljuk, fontos a szervezet sikere szempontjából a "jó" szervezeti kultúra. De mit is jelent ez számunkra? Meg tudjuk fogalmazni? Tudjuk-e mérni, meg tudjuk-e mondani, hogy - itt és most - milyen a szervezeti kultúránk? 
Szükséges - még ha nem is elégséges - ehhez válaszolnunk a következő kérdésre: melyek azok az elvek, értékek a szervezetünkben, amelyeket követünk, amelyekhez ragaszkodunk, amelyek - anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk - vezérelnek bennünket. "Az én vezérem bensőmből vezérel!" - írta József Attila. Ismert tény, hogy egy szervezetben vannak vallott, és vannak követett értékek.
Ezek közül még a vallott értékeket könnyebb felfedezni. De hogyan ismerjük meg igazi valónkat, azokat az elveinket, amelyek valóban hatnak, és amelyek sikereinket (és félsikereinket és kudarcainkat is) okozzák? Talán tesztekkel? Kitöltendő papírokkal? Ezek a tesztek kiválóan megválaszolhatják azt, hogy a kitöltő mennyire értette meg a matematikát, mennyire értette meg a KRESZ szabályait, mennyire értette meg a könyvelésnél alkalmazandó jogszabályokat, mennyire értette meg ....... a bármit! De vajon ugyanaz az ember, akinek kiváló a KRESZ tesztje, be fogja-e mindig tartani ezeket a szabályokat? Egyetért-e velük (miközben ismeri őket)? Mit mond ezekről a teszt?
Nagyon is érthetőek és jogosak kételyeink az ilyen tesztek eredményével kapcsolatban, legyenek bár egyszerűek vagy komplex, kérdések tucatjaiból álló összetett tesztek. Soha nem tudhatjuk, hogy mit mér a teszt valójában, a mérés, mint beavatkozás a mérendő rendszerbe, ellenőrizhetetlen módon alakítja a válaszoló személyek válaszait.
Van ugyanakkor lehetőség értékeink megismerésére. Túl kell azonban lépnünk azon, hogy egy mérés, egy teszt abból áll, hogy székeken ülve kérdésekre kell válaszolni. "Az igazat mond, ne csak a valódit" - figyelmeztet bennünket József Attila. Fel kell ismernünk, hogy az igazság megismerése nem történhet kizárólag racionális kérdésekre várt racionális válaszok összeszedésével.
Fel kell ismernünk, hogy mérőszalaggal csak távolságot, mérleggel csak súlyt tudunk mérni; az amit és ahogy kérdezünk, már behatárolja a válaszokat is. És érdemes arra is ráébrednünk, hogy - ha a mérés úgyis beavatkozást jelent a mért rendszerbe, akkor - beavatkozhatunk pozitívan is ekkor, nem csak megismerhetjük magunkat, de a megismerés folyamata közben elkezdhetünk elindulni a vágyott értékek irányába is.